Bezár
PROTÉZIS NYÍLT NAP: október 10. Akár 300.000 Ft AJÁNDÉK műtéti kedvezménnyel. A részvétel díjmentes, de regisztrációhoz kötött. Bővebben››
A végbél nyálkahártyánk alatt elhelyezkedő érhálózat, amely nyugalmi állapotában a székletürítést, székletinger szabályozást segíti, a záróizmok munkáját támogatja. A záróizmok mellett dolgozik a belső aranyerünk, végbélnyílásunk környékén pedig a külső.
Ez az érköteg szerkezetében hasonló a visszereinkhez, normál állapotában vért áramoltat. Székletürítéskor visszahúzódik, azt követően pedig megtelik vérrel, hogy segítsen a végbél záróizmának. Valójában tehát az aranyér egy nélkülözhetetlen és jó esetben észrevétlenül munkálkodó egysége szervezetünknek. Csak sajnos ebből a nyugalmi állapotából bizonyos körülmények hatására gyakran elmozdul, ilyenkor beszélünk már aranyérbetegségről.
Amikor a külső vagy belső aranyerünk működése közben megduzzad, túlfeszítjük, begyullad, illetve vérezni kezd, már aranyérbetegségről beszélünk, a köznyelvben ezt az állapotot azonosítják leggyakrabban magával az aranyér kifejezéssel.
Amikor már baj van, az aranyérbetegség következtében vérzés, fájdalmas ülés, kitapintható külső csomók, viszketés és kellemetlen székletürítés is kíséri tünetként az aranyérproblémát, vagyis ilyenkor lesz a láthatatlan és észrevétlen jótékony ércsomóból fájdalmas és látható, kitapintható elváltozás.
Az aranyérbetegség kialakulhat a végbél belsejében (belső aranyér) vagy a végbélnyílás körüli bőr alatt (külső aranyér). Fontos mutatója a betegség stádiumának, hogy az aranyér képes-e még magától visszahúzódni, vagy állandósul az az állapot, hogy az aranyér a végbélnyíláson kívül marad.
Ne próbáljunk öndiagnózist felállítani, még akkor sem, ha a tünetek egyértelműen aranyérbetegségre utalnak. A szakorvosi – proktológus által végzett – vizsgálat elengedhetetlen, mert a vérzéses tünetek esetében fontos kizárni az esetleges háttérben álló komolyabb betegségeket.
A vizsgálat általában laborral kiegészített fizikális beavatkozást jelent, úgy, mint az anoscopia és rectoscopia. Mindkét vizsgálat végbéltükrözés, az anoscopia esetében 5-8 cm-es szakaszt ér el a tükör, a rectoscopia 20-25 cm-ig is betekintést enged. Kétségkívül kellemetlen vizsgálatok ezek, azonban nagyon rövid ideig tartanak, és szükség esetén gyógyszeres előkészítés, akár bódítás/altatás is rendelkezésre áll. Az anoscopia könnyebben viselhető vizsgálat, a végbél kimeneti szakaszát képes feltárni, a rectoscopia esetében már lehetőség van szövettani mintavételre is. A végbél feljebb lévő traktusainak átvizsgálására a merev rectoscop helyett esetenként a rugalmas falú száloptikás sigmaidoscopot is alkalmazzák.
A kezelés, amit a szakorvos javasolhat, az aranyérbetegség stádiumától függ.
Orvosi felosztás szerint az I.-II. szakaszban még nem műtenek, ilyenkor az úgynevezett konzervatív kezelések, illetve a táplálkozási szokások megváltoztatása is eredményes szokott lenni.
A táplálkozási szokások megváltoztatása alatt a rostban gazdag, több folyadékbevitellel járó szokások beépítését értjük, ezekre van szükség, hogy az aranyerünk is visszanyerje normál állapotát és minden a helyére kerüljön. A gyógyszeres kezelés pedig leggyakrabban kenőcs formájában hatékony.
Léteznek olyan megoldások, amelyek tulajdonképpen a konzervatív kezelés és a kimetszéssel járó műtét köztes módszerei, ezek a gumigyűrűzés vagy az injekciós terápia. Az I. szakaszban szokásos eljárás még az injekciós scleroterápia, amikor a keringést tulajdonképpen az injekció táplálta gyulladás zárja el. A sérült aranyérszakasz elhal.
A gumigyűrű arra hivatott, hogy a sérült aranyérszakaszban felfüggessze a vérkeringést, amitől az aranyér fokozatosan visszahúzódik, majd elhal, és a gumigyűrűvel együtt székletürítés útján távozik a szervezetből. Ezt az eljárást jellemzően a II. és ritkán a III. szakaszban is alkalmazzák. A III.-IV. szakaszban azonban már általában egy kisebb sebészeti megoldást javasol a kezelőorvos.
A műtét során az aranyér érintett szakaszát sebészi úton eltávolítják, ha ezt körkörös kimetszéssel teszik, akkor beszélünk az úgynevezett Longo-műtétről, amely során az érintett nyálkahártya henger formában kerül eltávolításra.
Gyakran mint a gyűrűzés kiegészítő kezelését alkalmazzák, de sok esetben önálló kezelésként is megállja a helyét az aranyerek fagyasztása, infravörös sugárral vagy lézerrel való kezelése.
Az aranyérműtéteket ambulánsan, vagy egynapos sebészet keretein belül végzik, az utókezelés során mindenképpen szem előtt tartják a műtéti szövődmények – vérzés, fájdalom, fertőzés – monitorozását és megelőzését.
Összességében elmondható, hogy az aranyérbetegség sokkal inkább kellemetlen, mint súlyos lefolyású kórkép, érdemes minél előbb szakorvoshoz fordulni, hogy az elváltozás még az egyszerűbb beavatkozások valamelyikével gyógyítható legyen.
gyakori kérdésekre válaszolunk és segítünk eligazodni az egészségügy világában.
