Nyugat-európai színvonal
Bezár
Az Emineo Magánkórházban nagy tapasztalattal rendelkező idegsebész szakorvosaink várják Önt, legyen szó tartós fejfájásról, gerinc- vagy idegbecsípődésről, porckorongsérvről vagy komolyabb idegsebészeti beavatkozást igénylő problémáról. Modern felszereltségű műtőink lehetővé teszik a beavatkozások precíz és biztonságos elvégzését, miközben szakembereink minden részletre gondosan odafigyelnek a felkészítéstől kezdve a műtét utáni gondozásig. Célunk, hogy a gyógyulási folyamat nyugodt, biztonságos környezetben történjen, és Ön jól informáltan, magabiztosan indulhasson el a fájdalommentes élet felé vezető úton.
Nyugat-európai színvonal
Teljeskörű ellátás a vizsgálattól a rehabilitációig
Személyre szabott prémium, betegút menedzsment
Az idegsebészet az idegrendszer betegségeinek diagnosztizálásával és sebészi kezelésével foglalkozik, tulajdonképpen a neurológia sebészeti ága. Ide tartoznak a központi idegrendszer (agy és gerinc) és a perifériás idegek különféle elváltozásai, amelyek panaszokat, fájdalmat vagy akár mozgáskorlátozottságot is okozhatnak.
Az idegsebész feladata a pontos diagnózis felállítása és a megfelelő terápiás lehetőség kiválasztása. Ehhez sok esetben együttműködésre van szükség más szakterületekkel – például a neurológiával, reumatológiával, fül-orr-gégészettel, szemészettel vagy ortopédiával. A modern diagnosztikában kiemelt szerepet játszanak a radiológiai képalkotó módszerek (CT, MRI), valamint az elektrofiziológiai vizsgálatok (EEG, EMG, ENG), amelyek segítenek feltérképezni az idegrendszer működését és pontosan meghatározni a probléma okát.
Gerincoszlopunk csigolyák, porckorongok és szalagrendszerek bonyolult felépítésű tartószerkezete. A csigolyák között elhelyezkedő porckorongok rugalmasságot biztosítanak a gerincoszlopnak.A korong két fő része a gyűrű és a mag. A lamina pedig az a csigolyarész, mely védőburkolatot képez a gerinccsatorna hátsó részén.
Az idő előrehaladtával, esetleg nagyobb terhelés eredményeképpen, de akár alkati sajátosságokból kifolyólag is a porckorongok elfajulhatnak, melynek következményeként előboltosulhatnak, kitüremkedhetnek (sérv képződhet rajtuk), melynek következtében a környezetükben futó idegekre nyomást gyakorolhatnak.
A műtét célja a kórosan kitüremkedett porckorongrész (sérv) eltávolítása és az idegi struktúrák dekompressziója, tehermentesítése.
A lumbális (ágyéki) gerincsérv- vagy porckorongsérvműtét, ha nem is nevezhető rutin beavatkozásnak, mindenféleképpen az egyik leggyakrabban végzett gerincsebészeti műtéttípus.
Műtét előtt szükséges labor, EKG és mellkasröntgen vizsgálatok elvégzése, majd a leletekkel egy altatóorvosi vizsgálat következik.
A műtétet általános érzéstelenítésben, altatásban végezzük.
A mikrodiszcektómia az ágyéki porckorongsérv standard műtétévé vált. A műtétet sebészi mikroszkóp segítségével végezzük, így igen kicsiny metszést szükséges a deréktájon. A műtét hason fekvő helyzetben történik, altatásban. A metszés legtöbb esetben a középvonalban az alsó ágyéki régióban kb. 4-10 cm hosszúságú, melynek hossza és elhelyezkedése természetesen nagyban a függ a betegség lokalizációjától, kiterjedésétől és a beteg adottságaitól is (zsírszövet vastagsága, csontos struktúrák mérete).
Az ominózus gerincszakaszt RTG képerősítő segítségével azonosítjuk műtét közben.
A középvonalban végzett bőrmetszést követően a gerinc oldalán elhelyezkedő ún. paravertebralis, vagyis gerinc melletti tartóizmok leválasztásra kerülnek. Ezt követően a csontos gerinccsatornán, két csigolya laminája között elhelyezkedő szalagok (sárga szalag) eltávolításával (flavotómia) és a csontos lamina egy részének elfúrásával (arcotomia, hemi laminectomia), egy műtéti ablakot nyitunk, melyen keresztül betekinthetünk a gerinccsatornába.
A gerinccsatornában azonosítjuk a durazsákot és az abból kilépő ideggyököt. Az műtéti feltárás alján, a durazsák és a kilépő ideggyök alatt azonosítjuk a csigolyák közötti rést, melyben helyet foglal a porckorong, de legtöbbször az innen kitüremkedő sérv maga válik először láthatóvá.
A gerinccsatornába történő manipuláció célja az ideg és a durazsák mobilizálásával/ eltartásával a porckorongsérv eltávolítása és a kiújulás lehetőségét csökkentendő, a porckorong lehetőség szerinti minél nagyobb mértékű megkisebbítése/eltávolítása. (A porckorongot egy ilyen feltárás esetén teljesen nem lehet eltávolítani.)
A műtét végén megbizonyosodunk, hogy a csontos elemek egy részének eltávolításával kellő teret biztosítunk az ideg és az idegrostokat tartalmazó durazsák környezetében (ezt hívjuk dekompressziónak). Ezt követően gondos vérzéscsillapítást követően, amennyiben szükséges, vérzés gátló anyagot helyezünk a műtéti területre (ezek az anyagok felszívódnak 4-6 héten belül), és a sebet rétegesen zárjuk.
A sebre egy fedőkötés kerül, mely a varratszedésig fennmarad.
A porckorongsérvműtétet követően a beteg a műtét napján ágyban fekszik többnyire hanyatt ,de pár órával a műtétet követően már elfordulhat fekvő helyzetben.
A műtétet követő napon gyógytornász segítségével megkezdődik a beteg mobilizációja és az alapvető tornagyakorlatok, mozdulatsorok (ágyból történő felkelés stb.) bemutatása és begyakorlása.
A beteg a műtét másnapján, amennyiben belszervi és neurológiai státusza engedi, otthonába távozhat.
Otthonában 4 héten keresztül (2×14 alkalom) gyógytorna szükséges. A varratszedés aműtétet követő 7. napon történik. A műtétet követő 6. héten ambuláns kontrollvizsgálatra várjuk a betegeket.
Egy műtét sikerét a műtéten túl nagymértékben segíti a beteg közreműködése, az utókezelés javallatainak betartásával/végrehajtásával és javasolt életmódtanácsok betartásával.
Gerincoszlopunk csigolyák, porckorongok és szalagrendszerek bonyolult felépítésű tartószerkezete. A csigolyák között elhelyezkedő porckorongok rugalmasságot biztosítanak a gerincoszlopnak. A korong két fő része a gyűrű és a mag. A lamina pedig az a csigolyarész, mely védőburkolatot képez a gerinccsatorna hátsó részén.
Az idő előrehaladtával, esetleg nagyobb terhelés eredményeképpen, de akár alkati sajátosságokból kifolyólag is, a porckorongok elfajulhatnak, melynek eredményeképpen előboltosulhatnak, kitüremkedhetnek (sérv képződhet rajtuk), melynek következtében a környezetükben futó idegekre nyomást gyakorolhatnak.
A nyaki porckorongsérvek különös jelentőséggel bírnak, veszélyesebbnek is tartjuk, miután a gerinc ezen szakaszán nemcsak idegek helyezkednek el, amelyek egy-egy izomcsoportot látnak el érző és mozgató beidegzéssel, hanem maga a gerincvelő is, amelyben a létfontosságú idegpályák foglalnak helyet és amelyek összekötik agyunk és végtagjaink működését. Az itt keletkező porckorongsérvek gerincvelői nyomást/kompressziót okozhatnak, amelyek mind a négy végtagra kiterjedő izomgyengeség/bénulás, érzéskiesés vagy vegetatív zavar (vizelet- és székletürítési zavarok) formájában is megjelenhetnek.
A műtét célja a kórosan kitüremkedett porckorongrész/sérv, eltávolítása, az idegi struktúrák és gerincvelő dekompressziója, tehermentesítése. A nyaki porckorong(ok) eltávolítását követően a gerinc stabilitását egy ún. ventrofixatio-val (belső rögzítés) biztosítjuk, mely igazából a porckorong helyére, a csigolyák közé helyezett távtartó, a csigolyákba illesztett csavarok és csigolyák elülső felszínére fektetett lemez együtteséből kialakított stabilizáció. A nyaki (cervikális) porckorongsérv műtét, egy komplex gerincsebészeti beavatkozás.
Műtét előtt szükséges labor, EKG és mellkas RTG vizsgálatok elvégzése majd a leletekkel egy altatóorvos vizsgálat következik. A műtétet általános érzéstelenítésben, altatásban végezzük.
Műtét előtt szükséges labor, EKG és mellkasröntgen vizsgálatok elvégzése, majd a leletekkel egy altatóorvosi vizsgálat következik.
A műtétet általános érzéstelenítésben, altatásban végezzük.
A nyaki porckorongsérvet egy úgynevezett elülső-nyaki (anterolateralis) feltárásból operáljuk, melynek során a nyakon elöl, lehetőség szerint az egyik bőrredőben ejtünk egy haránt bőrmetszést. A felületes nyakizmon keresztül (platysma) eljutunk a mély nyaki izmok (fejbiccentő, garat- és gégeizmok) rétegébe, melyeket csakúgy, mint a nyaki nagyereket, eltartjuk, és egy műtéti csatornát alakítunk ki, melyen keresztül eljuthatunk a gerinccsatorna elülső felszínéhez. Megfelelő méretű feltárók behelyezését követően képerősítő RTG berendezéssel azonosítjuk a beteg porckorongot/gerincszakaszt. A porckorongot mikroszkóp nagyítása mellett részben fúró, részben kézi eszközök segítségével távolítjuk el.
A csigolyák közötti rést egy speciális távtartó segítségével terpesztjük/nyitjuk fel, majd az idegek dekompressziója és a sérv eltávolítása után a résbe (a porckorong helyére) egy megfelelő méretű távtartót ültetünk be. A távtartót a gerinccsatorna elülső felszínére helyezett lemez segítségével rögzítjük a szomszédos csigolyá(k)ba vezetett csavarokkal.
A műtét végén réteges sebzárást követően egy draint hagyunk vissza a műtéti üregben, melyet legtöbbször a műtétet követő napon eltávolítunk.
A műtétet követően a beteg nyaki/torokfájdalmat érezhet, mely részben a sebzés és részben a feltárás során szükséges, nyelőcső és légcső eltartás eredménye. A “gombócérzés” a torokban mely hasonló egy torokfájáshoz, a műtétet követő napokban hamar múlik. Átmeneti rekedtség felléphet.
A nyaki fájdalmat fájdalomcsillapító gyógyszerekkel kezeljük.
A beteg a műtét napján szigorúan ágyban fekszik, az ágyban elfordulhat.
A műtétet követő napon gyógytornász segítségével megkezdődik a beteg mobilizációja és az alapvető tornagyakorlatok, mozdulatsorok (ágyból történő felkelés stb) bemutatása és begyakorlása.
Műtétet követően puha nyaki gallér viselése kötelező 6 héten keresztül.
2 x 14 alkalom gyógytorna otthonápolás keretén belül szükséges.
A műtétet követően kontroll nyaki RTG vizsgálatot végzünk.
A beteg a műtét másnapján, amennyiben belszervi és neurológiai státusza engedi, otthonába távozhat. A hazaszállítás ledöntött autósüléssel lehetséges.
A varratszedés műtétet követő 7. napon történik.
Műtétet követő 6. héten ambuláns kontrollvizsgálatra várjuk a betegeket.
Egy műtét sikerét a műtéten túl nagymértékben segíti a beteg közreműködése, az utókezelés javallatainak betartásával/végrehajtásával és javasolt életmódtanácsok betartásával.
Gerincoszlopunk stabilitása, tartása, a gerinc fiziológiás görbületei, részben a csigolyák ízületi kapcsolatain, azokat stabilizáló szalagrendszeren, a porckorongok rugalmasságán, valamint a gerinc melletti izomkötegek működésén/tónusán keresztül valósul meg.
A gerinc statikai felépítését biztosító elemek sérülése, degenerációja, a gerinc instabilitásához és a csigolyák elcsúszásához a gerincszerkezet dezintegrációjához vezethet, amely a gerinc fiziológiás görbületeinek deformitását eredményezheti.
Az eltéréseket a legkülönbözőbb képalkotó eljárásokkal szükséges feltérképezni.
A röntgen- és CT-felvételek többnyire a gerinc csontos elemeinek (csigolyák, csatornák) állapotára, alakjára, a csatornák kaliberére és csigolyák elhelyezkedésére vonatkozóan mutatnak fontos részleteket, míg az MR-vizsgálat segít a gerinc kötőszövetes elemek (szalagok, porckorongok) állapotfelmérésében, az alaki viszonyok, torzulások/degenerációk mértékének feltérképezésében. A képalkotó vizsgálatokkal nyert információ mind nélkülözhetetlen egy műtéti terv felállításához.
Az idő előrehaladtával degeneratív folyamatok, esetleg nagyobb terhelés eredményeképpen, de akár alkati sajátosságokból kifolyólag is, a porckorongok elfajulhatnak, így előboltosulhatnak/kitüremkedhetnek, az ízületek elengedhetnek/kilazulhatnak, de akár hyperthrophizálhatnak (kóros mértékben megnagyobbodhatnak), a csigolyák összeroppanhatnak, el- vagy összecsúszhatnak, melynek eredményeképpen a gerinc- vagy az idegcsatornák (amelyeken keresztül az idegek haladnak és kilépnek a gerinccsatornából) beszűkülhetnek, csaknem bezáródhatnak.
A felvétel a csigolyaelcsúszás mechanizmusának sematikus képét mutatja. A kisízület lazulása (mely a sors kapcsolat biztosítja két csigolya között) a csigolyák egymáshoz viszonyított helyzetében elmozdulást/elcsúszást eredményez.
A gerincstabilizációs műtétek célja az ideglemelek (gerincvelő, idegek) kompressziójának (megnyomásának) megszüntetése/felszabadítása, és a gerinc szerkezeti felépítésének minél stabilabb lehetőség szerinti fiziológiás rekonstrukciója.
A nyílt fúziós gerincstabilizációs műtét egy komplex gerincsebészeti eljárás.
A műtétet hasonfekvő helyzetben, általános érzéstelenítésben és altatásban végezzük.
A nyitott műtét alatt a konvencionális megközelítést értjük, amikor a műtét során az ágyéki gerinc középvonalában egy lényegesen hosszabb 15-25 cm-es, egyenes bőrmetszést ejtünk, majd a gerinc mellett elhelyezkedő ún. paravertebralis izmokat leválasztjuk. Ez egy elég jelentős hatás, de az izmok a műtétet követő hetekben visszatapadnak helyükre. A leválasztott izomköteg alatt feltárjuk a gerinccsatorna csontos hátsó szerkezetét.
A megfelelő anatómiai tájékozódási pontokat képerősítő RTG berendezés segítségével azonosítjuk. Ezek a pontok fontos támpontul szolgálnak a csavarok behelyzési pontjának azonosításában a RTG berendezés segítségével, mely lehetőséget biztosít a csavarok megfelelő helyre történő bevezetésének ellenőrzésére.
A csavarok behelyezését követően a gerinc szerkezetét megbontva eltávolítjuk azokat az elemeket, melyek kórosan elfajultak és a szűkületet okozzák (ezek az elemek eltávolíthatóak, mert a csavarok és rudak (fúzió) segítségével újra kialakítjuk a stabil gerincet). A gerinc- és idegcsatornákat rekalibráljuk (megfelelő méretűre alakítjuk, mint amikor a vízvezetérendszerben eltávolítjuk a vízkövességet). A gerinccsatornában elhelyzekedő gerincvelőt vagy idegeket, az idegcsatornában haladó ideget felszabadítjuk, kellő helyet kialakítva számukra.
A műtét ezt követő fázisában feltárjuk és azonosítjuk a két csigolya között helyet foglaló porckorongot, amelyet teljes egészében eltávolítunk. A porckorong eltávolításával kialakított csigolya közti résbe egy ún. távtartót ültetünk be, mely biztosítja, hogy a csigolyák ne essenek össze/ne “üljenek” egymásra, idegcsatorna-szűkületet okozva.
A kellő dekompressziót követően a csigolyatestekbe vezetett csavarokat rudak segítségével kötjük össze, véglegesítve a gerinc belső rögzítését. A sebzést rétegesen zárjuk, és a sebben draint hagyunk, melyet a műtétet követő 2-3 napon távolítunk el.
A felvételen jól látható a bal szélen a műtét előtti helyzetben, amint a két csigolya között egy lépcsőképződés látható a röntgenfelvételen (csigolyaelcsúszás), a jobb oldali képpáron pedig megfigyelhető a gerinc mesterségesen létrehozott belső rögzítése (sínezése) csavaros-rudas rendszerrel, a csigolyák között pedig jól kivehető a távtartó apró kontúrjelzője.
Műtét előtt szükséges labor, EKG és mellkasröntgen vizsgálatok elvégzése, majd a leletekkel egy altatóorvosi vizsgálat következik.
A műtétet általános érzéstelenítésben, altatásban végezzük.
A stabilizációs műtétet követően a beteg a műtét napján ágyban fekszik többnyire hanyatt, de pár órával a műtétet követően már elfordulhat fekvő helyzetben.
A műtétet követő napon gyógytornász segítségével megkezdődik a beteg mobilizációja és az alapvető tornagyakorlatok, mozdulatsorok (ágyból történő felkelés stb) bemutatása és begyakorlása.
A műtétet követően
A beteg a műtét harmad- vagy negyednapján, amennyiben belszervi és neurológiai státusza engedi, otthonába távozhat.
Otthonában 4 héten keresztül (2×14 alkalom) gyógytorna szükséges.
A varratszedés a műtétet követő 10. napon történik.
A műtétet követő 6. héten ambuláns kontrollvizsgálatra várjuk a betegeket.
Egy műtét sikerét a műtéten túl nagymértékben segíti a beteg közreműködése, az utókezelés javallatainak betartásával/végrehajtásával és javasolt életmódtanácsok betartásával.
Az idegsebészeti vizsgálat első lépéseként szakorvosunk részletesen kikérdezi Önt jelenlegi panaszairól, azok kezdetéről, jellegéről és alakulásáról, valamint korábbi betegségeiről és kezeléseiről. Ezután alapos fizikális vizsgálat következik: ellenőrizzük a végtagjai izomerejét, tónusát, reflexeit, a fájdalom vagy zsibbadás kiterjedését, valamint a gerinc mozgathatóságát. Az agyidegek működését is vizsgáljuk, hiszen ezek eltérései sokszor pontos képet adnak az idegrendszer állapotáról.
A pontos diagnózis érdekében a vizsgálatot kiegészíthetjük képalkotó eljárások (röntgen, CT, MRI) elemzésével, illetve elektrofiziológiai vizsgálatokkal, például EMG-vel vagy ENG-vel, amelyek segítenek felmérni az idegek és izmok működését. Az így kapott eredményeket a klinikai tünetekkel összevetve határozzuk meg a probléma forrását és súlyosságát.
Az idegsebészeti vizsgálat után szakorvosunk személyre szabott terápiás tervet készít az Ön állapotának megfelelően. Ez lehet konzervatív kezelés – például gyógyszeres terápia, gyógytorna vagy életmódbeli tanácsok – de szükség esetén sebészi megoldást is javasolhatunk. Fontos számunkra, hogy minden lépést érthetően és átláthatóan ismertessünk Önnel: részletesen elmagyarázzuk a javasolt lehetőségeket, azok előnyeit, esetleges kockázatait, valamint azt is, milyen következményekkel járhat a kezelés elhalasztása. Így Ön teljes biztonságban, jól informáltan és szakértői támogatással léphet a gyógyulás útjára.
A hatékony kezelés alapja a precíz diagnózis. Az Emineo Magánkórházban a legmodernebb képalkotó eljárásokat alkalmazzuk annak érdekében, hogy orvosaink minden szükséges információ birtokában dönthessenek a legmegfelelőbb terápiás irányról.
Rendelőnkben röntgen és ultrahang vizsgálat azonnal elérhető, MRI-CT és csontsűrűségvizsgálatainkat partnerintézményeinkben, rövid várakozási idővel biztosítjuk.
Az Emineo Magánkórházban célunk, hogy mozgásszervi panasza esetén biztonságos, hatékony és személyre szabott ellátásban részesüljön. Speciálisan képzett gyógytornászaink, manuálterapeutáink és fizikoterápiás szakembereink az ortopédiai tudásközpont szakmai támogatásával dolgoznak együtt, szoros kapcsolatban ortopéd szakorvosainkkal.
A legkorszerűbb terápiás módszereket alkalmazva segítjük a fájdalom csökkentését, a gyulladás enyhítését és az ízületi mozgástartomány helyreállítását. A kezelések célja minden esetben a mielőbbi felépülés elősegítése – legyen szó műtét utáni rehabilitációról vagy konzervatív terápiáról.
Pácienseink gyógyulását komplex és összehangolt terápiás programmal támogatjuk, hogy mielőbb visszatérhessenek a fájdalommentes, aktív mindennapokhoz.
Hiteles visszajelzések azoktól, akik már megtapasztalták a törődést nálunk.