Karácsonyi műtéti akció! Akár 300.000 Ft kedvezmény – protézisműtétekre is! Bővebben››
A lúdtalpasság témakör az egyik legellentmondásosabb, illetve legtöbbször félreértelmezett ortopédiai probléma. Különösen igaz ez a gyermekkori lúdtalpasság fogalmára. Önmagában a “lúdtalpasság” kifejezés hungarikum. A legtöbb külföldi nyelvben, illetve a szaknyelvben nem így szerepel, hanem szó szerinti fordításban gyermekkori lapos lábként, (pes planus, flatfoot) vagy gyermekkori élettani lapos lábként, vagy gyermekkori szimptomatikus lapos lábként hivatkoznak rá.
Sokan, amikor gyermekkori lúdtalpasságról beszélnek, arra az egyébként teljesen normális élettani jelenségre gondolnak, amikor az első életévekben a lábboltozat még nem alakul ki, és a gyermek sarkai befelé dőlnek. Minden közvélekedéssel ellentétben általában ez a jelenség 10 éves kor alatt teljesen normálisnak számít, és nagyon ritkán igényel bármiféle speciális teendőt.
Születés után az első életévben lábboltozat még nem alakult ki. A láb boltozatos szerkezete és a felnőttkorra jellemző alakja 10-12 éves éri el a végleges formáját. A láb fejlődése 100%-osan genetikai szabályozás alatt áll, ezt ortopéd cipők talpbetétek nem tudják formálni.
Szerencsére az esetek jelentős részében a befelé dőlő boka vagy laposabb kinézetű boltozat normális élettani variációt jelent, és semmilyen teendőt nem igényel. A felnőtt populáció jelentős 20-30%-ának is nézhet ki így a lába.
Az egy tévhit, hogy ezeknek az embereknek gyakrabban alakul ki csípőkopása vagy térdízületi kopása.
Valódi lúdtalpnak vagy tünetekkel járó lapos lábnak azt az ortopédiai kórképet nevezzük, amikor a jellegzetes kinézetű lábszerkezethez állandó panaszok társulnak, melyek a láb terhelési képességét jelentősen csökkentik. Az ilyen gyermekek, fiatalok általában egy-két kilométer gyaloglás után már nagyon fájlalják a lábukat. A láb terhelhetősége a kortársaktól messze elmarad, napi szintű lábpanaszokkal, lábfájdalmakkal küzdenek.
Ebből következik, hogy a fordítottja is igaz. Az a gyermek, akinek napi szintű lábpanasza nincs, aktívan sportol, jól terhelhető a lába, annak valószínűsíthetően semmilyen lúdtalp elváltozása nincs, még ha a láb kinézete ezt is sugallja. Egy néhány éves gyermeknél nagyon nehéz eldönteni, hogy lábszerkezete később kórossá válik-e. Még ha valódi lúdtalpasság alakul is ki, az általában 6-8 éves korig nem okoz tüneteket.
Ugyanakkor betétet vagy speciális kiképzésű ortopéd cipőt adni egy tünetmentes gyermeknek teljesen fölösleges, mert jelen tudásunk szerint, nagy esetszámokon alapuló evidenciák alapján, a betéteknek és ortopéd cipőknek semmilyen funkciójavító hatásuk nincs.
Olyan valódi tünetekkel járó lúdtalpasság esetén javasolt lúdtalpbetét, amikor a betegnek panaszai, fájdalmai vannak és a lúdtalpbetét viselésével ezek a panaszok jelentősen csökkennek, a cipőt a betéttel érzi kényelmesnek.
Alapvetően a lúdtalpasságnak is több típusa ismeretes gyermekkorban:
Operációt megelőzően valódi lúdtalpasság
A panaszokat a kóros terheléseloszlás okozza, a láb rossz statikai helyzete.
A panaszokat a mozgásbeszűkülés miatt kialakult megváltozott lábfunkció okozza.
Fontos hangsúlyozni, hogy nem minden merev lúdtalp jár panaszokkal, tünetekkel, és hasonlóan a flexibilis lábelváltozásokhoz, itt is csak a panaszokkal járó lábelváltozásokat kell kezelni.
Ha egy gyermeknek jellegzetes lábformája van, ehhez jellegzetes tünetek társulnak, csökkent a terhelhetősége, állandó lábfájdalmai vannak, az egy valódi tünetekkel járó gyermekkori lapos láb, lúdtalpasság.
A tünetek általában legkorábban 7-8 éves kor körül jelentkeznek, illetve ezeknek a gyermekeknek jóval kisebb a terhelhetősége, mint a társaiknak.
Nem minden lúdtalp ami lábfájdalom gyermekkorban!
Ezeknek a gyerekeknek a vizsgálatánál nagyon fontos kizárni egyéb lábelváltozások jelenlétét, ugyanis lábfájdalmakat gyermekkorban meglehetősen sok elváltozás okozhat.
Ilyen lábelváltozás például:
A valódi lúdtalpas gyermekek kezelése során több tényezőt kell figyelembe venni. Az egyik ilyen tényező, hogy a gyermeknek mennyire nagyok, súlyosak a panaszai.
Ha az ortopédiai panaszok napi szintűek, állandó lábfájdalommal járnak, a gyermek napi életébe, mozgásába beleszólnak, akkor a konzervatív kezelés, gyógytorna általában nem elegendő. A betéttel való ellátás indokolt lehet, de fontos tudni, hogy a betétnek nincs lábboltozat-fejlesztő hatása, maximum a tüneteket tudja mérsékelni.
Az ilyen lábelváltozások esetén jön szóba műtéti ellátás. Ez első hallásra furcsa és ijesztő lehet, de még egyszer fontos hangsúlyozni, hogy nagyon ritkán van szükség műtéti beavatkozásokra, tekintettel arra, hogy a valódi, tünetekkel járó gyermekkori lúdtalp is igen ritka.
A gyermek lúdtalpasság műtéti kezelése
A calcaneus stop vagy calcaneus artroereisis műtét régóta ismert eljárás a gyermekkori lúdtalpasság kezelésére, melynek számtalan variációja létezik. Ez egy nagyon frappáns, kis megterheléssel járó műtéti eljárás, melyet csak bizonyos életkorokban lehet elvégezni, optimálisan 10 és 13 éves kor között, amikor a láb a növekedését még nem fejezte be teljesen és egy-két számot még biztosan nő.
A műtét lényege, hogy
A növekedés befejezésére a terhelési eloszlás is normalizálódik, és optimális esetben egy panaszmentes, teljesen funkcionáló láb alakul ki.
Operciót követő állapot korábbi valódi lúdtalpasságnál
A kóros terhelési eloszláshoz hozzájárulhat az Achilles-ín kóros mértékű rövidülése is. Ilyen esetekben az Achilles-ín minimálisan invazív, kis metszésekből történő meghosszabbítása is szóba jön.
A növekedés befejezését követően ez a műtét már nem alkalmazható.
Idősebb gyermekeknél, illetve fiatal felnőttkorban is van megoldás, de ilyenkor már csak, nagyobb műtéti beavatkozások jönnek szóba.
A calcaneus stop műtét során egy kis oldalsó metszésből egy speciális csavart vezetünk a sarokcsontba. A csavar kúpos vége a sarokcsont és az ugrócsont közötti csontcsatornában helyezkedik el. Ez általában néhány percet vesz igénybe.
Újabban ezt a műtétet nagyobb gyermekeknél akár már helyi érzéstelenítésben is el lehet végezni. Amennyiben Achilles-ín rövidülés nem áll fenn, a gyermek már a műtét napján vagy az azt követő napon teljes terheléssel elkezdheti a járást.
Amikor a végtag teljesen terhelhetővé válik, és már semmilyen fájdalom, sántítás nem áll fenn, akkor javasolt a másik láb műtétjének elvégzése. Az, hogy erre mikor kerülhet sor, egyedi elbírálást igényel. Vannak gyermekek, akik néhány napon, egy-két héten belül kiválóan tudják terhelni a lábukat. Vannak, akiknek ehhez hosszabb idő kell, akár néhány hét is. Mindenképpen célszerű a második műtét három hónapon belüli elvégzése.
Amennyiben Achilles-ín rövidülés is társul az elváltozáshoz, és az operáló gyermekortopéd orvos úgy ítéli meg, hogy Achilles-ín hosszabbítást is javasolt végezni, akkor a műtét néhány perccel tovább tart. Néhány milliméteres metszésekből úgynevezett minimál invazív bőr alatti Achilles-ín hosszabbítás történik. Az ilyen műtétek után három hétig szükséges gipszsín viselése, hogy az Achilles-ín a megnyújtott helyzetben tudjon összehegesedni. A teljes terhelés a gipszlevételt követően három hét után kezdődik. Ezeknél a gyermekeknél kissé hosszabb gyógytornára lehet számítani.
Általánosságban elmondható, hogy a végleges funkció körülbelül fél évvel a második műtét után ítélhető meg.
A behelyezett implantátumok optimális esetben legalább egy-két évig, de a növekedés befejezéséig biztosan bennmaradnak a lábban. A betegek kis százalékánál okozhatnak a későbbiekben enyhe irritációs tüneteket. Ebben az esetben a csavarok minden probléma nélkül eltávolíthatók egy néhány perces helyi műtéti beavatkozással. Amennyiben a csavarok semmilyen problémát nem okoznak, akár véglegesen is bennmaradnak, semmilyen kóros hatásuk nincs a későbbiekben.
Amennyiben a műtét indikációja jó volt és a műtét optimálisan sikerül, a gyermek akár élsport szintű tevékenységgel is foglalkozhat később. Több olyan gyermeket is kezeltünk, aki később versenyző, akár hosszútávfutó is lett.
Amikor a gyermek a növekedését befejezte, a calcaneus arthroereisis műtétre lehetőség már nincs. Ezekben az esetekben komplexebb, egyedi tervezésű műtétek jönnek szóba, melyek nagyobb beavatkozások. Ilyen műtét a láb oldalsó oszlopának korrekciója (Evans műtét), mely során a sarokcsontot meghosszabbítjuk . Sokszor ezt a műtétet is kombináljuk Achilles-ín hosszabbítással.
Később , fiatal felnőttkorban hasonló műtéti lehetőség a sarokcsont korrekciós műtétek egyéb formái, illetve extrém fájdalom esetén ízületi elmerevítés is szóba jön, de ezek semmiképpen nem a gyermekkorra jellemző beavatkozások.
gyakori kérdésekre válaszolunk és segítünk eligazodni az egészségügy világában.
