Baker-ciszta: jelzés a szervezetünktől
A Baker-ciszta, más néven térdhajlati (poplitealis) ciszta az egyik leggyakoribb rendellenesség a térdben. Folyadékkal teli terület a térd hátsó részén, amely egy csomót képez, és gyakran merevséget, fájdalmat, nehéz mozgást okoz. Egy XIX. századi sebészről, Dr. William Morrant Bakerről nevezték el, aki először jegyezte le ezt az állapotot.
A Baker-ciszta általában a térdízülettel kapcsolatos probléma, például ízületi gyulladás vagy porcsérülés, porcszakadás következménye, illetve jelzője. Az térdízületben lévő sajátos „kenőanyag”, az ízületi folyadék természetesen van jelen, segít a láb mozgatásában, lendítésében, és súrlódást csökkentő feladata is van, mivel a térdünk állandó mozgását tekintve egy különösen terhelt ízületi csomópont.
Bármilyen gyulladás, vagy porcsérülés következtében a térdízület védekezésképpen túl sok ízületi folyadékot termel, és ennek eredményeként a térdhajlatban megjelenik a folyadékkal telt zacskó, ami már a Baker-ciszta kialakulásához vezet. A folyadék túltermelése egészen addig fennáll, amíg az eredeti elváltozást, gyulladást nem kezeljük, hiszen a térd „úgy értelmezi”, hogy valami gond van, ami miatt fokozott folyadéktermelésre van szükség.
A Baker-ciszta ritka és kivételes esetekben megrepedhet, és az ízületi folyadék a lábikra régiójába szivárog. Ilyenkor éles térdfájdalmat érzünk, duzzanat és pirosas foltok megjelenése is jellemző lehet. Ezek a tünetek hasonlóak a vénás trombózis tüneteihez. A minél előbbi szakorvosi vizsgálat azonban segít megkülönböztetni és kizárni a súlyosabb állapotokat.
A Baker-ciszta kivizsgálása és a kezelése
A szakorvos fizikai vizsgálattal és szükség esetén képalkotó módszerek segítségével állít diagnózist. Általánosságban elmondható, hogy miután a Baker-ciszta egy már meglévő betegség tünete, ezért gyógyítása során elsősorban a kiváltó jelenséget (porckopás, ízületi gyulladás) kell kezelni, így a kezeléssel párhuzamosan a ciszta is visszahúzódik. Azonban előfordulhat, hogy a ciszta már olyan nagyra nőtt, hogy magától kirepedhet, ilyenkor a kezelőorvos tű segítségével is le tudja szívni a duzzanatot.
Bizonyos esetekben, például keresztszalag-szakadásnál, amikor már a folyadék kezd sűrűsödni a cisztában, műtéti megoldás is szóba kerülhet. A térd komolyabb sérülése esetén a ciszta már nem képes visszahúzódni magától, mert a kiváltó ok sem tud meggyógyulni műtéti segítség nélkül.
Fontos tudni: a Baker-ciszta megjelenésére úgy kell tekinteni, mint egy jelzésre, ami mögöttes problémákra enged következtetni. A Baker-ciszta önmagában nem betegség, az eredendő problémát gyógyítva, az érintett lábat pihentetve, kímélve a ciszta maga is visszahúzódik, ahogy a térd tehermentessé válik a gyulladástól, vagy amikor a porcokat érintő bántalmak enyhülnek.