A kezelés a sérülés típusától és a térd stabilitásától függ. Enyhébb, részleges szakadásnál konzervatív terápia (gyógytorna) vagy szalagvarrás (refixáció) is elegendő lehet, teljes vagy instabil szakadásnál viszont
műtéti helyreállítás (rekonstrukció) javasolt.
A
keresztszalag‑sérülések kezelése általában attól függ, milyen mértékű a szakadás, milyen állapotban van a szalag, és mennyi idő telt el a sérülés óta. A
műtéti stratégia mindig egyéni mérlegelés eredménye, de a legtöbb esetben
a személyre szabott rekonstrukció adja a legbiztonságosabb és legkiszámíthatóbb megoldást a térd stabilitásának helyreállítására.
Részleges, jól lokalizált szakadásoknál bizonyos esetekben lehetőség van
a szalag visszavarrására (refixáció), különösen akkor, ha a sérülés friss, és a szalagrost minősége még alkalmas a rögzítésre. Ilyenkor a cél az eredeti szalag megtartása és a természetes anatómia helyreállítása.
Ha azonban
a szalag teljesen elszakadt, vagy a részleges szakadás olyan mértékű, hogy a szövet már nem rögzíthető biztonságosan, akkor
a legmegbízhatóbb megoldás a keresztszalag pótlása (rekonstrukció). Ilyenkor a hiányzó szalagot
saját ínból vett grafttal pótolják, amely idővel beépül és átveszi az eredeti szalag szerepét.
Az
Emineo Magánkórház gyakorlatában a pótlás a leggyakrabban alkalmazott eljárás, mivel ez biztosítja a legnagyobb stabilitást és a legjobb funkcionális eredményeket. A visszavarrás csak
nagyon szűk, speciális esetekben jöhet szóba – például friss, jól körülhatárolt sérülésnél –, de a tapasztalatok szerint ezek aránya jóval kisebb.
A régebbi, hónapokkal vagy évekkel korábbi sérüléseknél a varrat már nem opció, mert a szalag nem gyógyul megfelelően, és gyakran társul
porckopással is.