Hogyan kezelhető a keresztszalag‑szakadás?

A kezelés a sérülés típusától és a térd stabilitásától függ. Enyhébb, részleges szakadásnál konzervatív terápia (gyógytorna) vagy szalagvarrás (refixáció) is elegendő lehet, teljes vagy instabil szakadásnál viszont műtéti helyreállítás (rekonstrukció) javasolt.

A keresztszalag‑sérülések kezelése általában attól függ, milyen mértékű a szakadás, milyen állapotban van a szalag, és mennyi idő telt el a sérülés óta. A műtéti stratégia mindig egyéni mérlegelés eredménye, de a legtöbb esetben a személyre szabott rekonstrukció adja a legbiztonságosabb és legkiszámíthatóbb megoldást a térd stabilitásának helyreállítására.

Részleges, jól lokalizált szakadásoknál bizonyos esetekben lehetőség van a szalag visszavarrására (refixáció), különösen akkor, ha a sérülés friss, és a szalagrost minősége még alkalmas a rögzítésre. Ilyenkor a cél az eredeti szalag megtartása és a természetes anatómia helyreállítása.

Ha azonban a szalag teljesen elszakadt, vagy a részleges szakadás olyan mértékű, hogy a szövet már nem rögzíthető biztonságosan, akkor a legmegbízhatóbb megoldás a keresztszalag pótlása (rekonstrukció). Ilyenkor a hiányzó szalagot saját ínból vett grafttal pótolják, amely idővel beépül és átveszi az eredeti szalag szerepét.

Az Emineo Magánkórház gyakorlatában a pótlás a leggyakrabban alkalmazott eljárás, mivel ez biztosítja a legnagyobb stabilitást és a legjobb funkcionális eredményeket. A visszavarrás csak nagyon szűk, speciális esetekben jöhet szóba – például friss, jól körülhatárolt sérülésnél –, de a tapasztalatok szerint ezek aránya jóval kisebb.

A régebbi, hónapokkal vagy évekkel korábbi sérüléseknél a varrat már nem opció, mert a szalag nem gyógyul megfelelően, és gyakran társul porckopással is.