Bezár
Május 9. Protézis Nyílt Nap. Regisztráljon most››
A szédülés nagyon gyakori tünet: majdnem minden második ember jelentkezik ezzel élete során kezelőorvosánál. Az esetek nagy részében ártalmatlan, gyorsan múló állapotról van szó, de komolyabb betegségeket is jelezhet a szédülés.
A szédülés több fajtáját különböztetjük meg, attól függően, hogy milyen irányú, vagy hogy mit érez közben a páciens. Létezik olyan szédülés, amely „megforgatja” körülöttünk a világot, de felléphet olyan állapot is, amikor az irányt keresve bizonytalanul tudunk csak lábon maradni – hasonlóan az ittas ember mozgáskoordinációs zavaraihoz. A szédülés gyakorisága is fontos iránymutató a diagnózis felállításához.
A szédülés okait alapos kivizsgálással lehet felderíteni. A szédülés oka lehet centrális (az agy betegsége), vagy perifériás (a belső fülben elhelyezkedő egyensúlyszerv vagy a nyaki gerinc megbetegedése), de állhat belgyógyászati betegség is mögötte.
A szédülés okai között szerepelhet kialvatlanság, alacsony vércukorszint, de akár komolyabb betegségek is okozhatják a tünetet.
A leggyakoribb esetben a panaszokat a BPPV, azaz egy jóindulatú helyzeti szédülés okozza, amely hirtelen helyváltoztatáskor (ágyból kikelés, reggeli felkelés) jelentkezik és belsőfül eredetű. Jellemző, hogy ez a fajta szédülés gyakran társul hányingerrel, fejfájással. Rövid ideig tart, általában egy percen belül elmúlik, és nem kell megijednünk, a háttérben általában nincs semmi súlyos és visszafordíthatatlan betegség.
A szédülést sok esetben nyaki gerincprobléma okozza.
A PPPD tüneteit naponta szinte állandóan megszenvedi a páciens, egy általános bizonytalanságérzés és gyakran vizuális ingerek, vagy környezeti hatások (tömegben való sétálás) váltják ki, hátterében nincs azonosítható testi tünet. A rövidítés perzisztáló poszturális-perceptuális szédülést jelent, tehát még a nevében is benne van, hogy valami olyasmivel áll összefüggésben a jelentkezése, amit a páciens éppen észlel. A panaszok álló helyzetben jelentkeznek leggyakrabban, vizuális ingerekre erősödnek.
A centrális vesztibuláris szédülés olykor egy súlyosabb állapot (STROKE – akut agyi érkatasztrófa, vagy TIA – az agyi véráramlás átmeneti zavara) kísérő tünete, az esetek felében azonban háttér betegség nélkül is jelentkezhet. Az esetek túlnyomó többségében nincs a háttérben rosszindulatú kórkép, azonban a sürgős kivizsgálás elengedhetetlen.
A migrén is képes erőteljes szédülést kiváltani, sőt, sok esetben évekig csak a rendszeres szédülést tapasztalja a páciens, csak utána társul hozzá a migrén. Ez az állapot óráktól napokig időtartamban mérhető, az erős, kibírhatatlan fejfájás mellett kísérheti gyakran hányinger, fényérzékenység, elesettség.
Meniere-betegség azonosításakor a háttérben a belső fül folyadék túltengése áll, ezt a szédülést gyakran kíséri fülzúgás, és a rohamok fél percen belül elmúlnak. Az állapot gyógyszerrel kezelhető.
Amikor a fül nem, azonban az egyensúly ideg érintett, leggyakrabban Neuronitis vestibularis betegséggel állunk szemben. A kórkép inkább az idősebb korosztályra jellemző. A szédülést hányinger, hányás kíséri, intenzív forgó érzésű szédüléssel, amely gyakran igen félelmetes és nagyfokú bizonytalanságérzést kelt a betegben. Gyakran egy korábbi vírusfertőzés szövődményeként visszamaradt tünetként jelentkezik, esetenként a belső fül keringési zavara áll a háttérben.
Általános javaslat, hogy egy banális okhoz (megcsúszás, magasban való sétálás, stb.) nem köthető, valamint rendszeresen jelentkező szédülés esetén mielőbb forduljunk orvoshoz, hogy elkerüljük az állapot és az azt kiváltó háttér-okok súlyosbodását. Ha a szédülés okaként kizárható a belgyógyászati betegség, valamint a szédülés nem múlik el, neurológushoz vagy fül-orr gégészhez érdemes fordulni.
gyakori kérdésekre válaszolunk és segítünk eligazodni az egészségügy világában.
