herevízsérv

Mit kell tudni a herevízsérvről?

A kórképről akkor beszélünk, ha a here hashártyaburkának lemezei között folyadék halmozódik fel.

A herék a magzati életkorban a hátsó hasfalon a hashártya mögött, a vesékkel együtt fejlődnek ki, és csak a terhesség végén szállnak le a herezacskóba. Leszállásuk közben hashártyakettőzetet húznak magukkal, ami a herezacskóban beburkolja őket. E hashártyakettőzet (hereburok) összeköttetése a hasüreggel a születés körül lezáródik. Ha az elzáródás elmarad, a hasüregből folyadék kerül a hereburok lemezei közé, ilyenkor közlekedő vízsérvről beszélünk. Vízsérv azonban létrejöhet lezáródott összeköttetés mellett is. Ez esetben a hereburok hashártyabélésén nagyobb mennyiségű folyadék termelődik, mint amennyi fel tud szívódni. Az ilyen, nem közlekedő vízsérvek csecsemőkorban gyakoriak, és döntő többségük kisdedkorig magától megszűnik. Az egyéves koron túl is fennálló, vagy ez után jelentkező vízsérvek többnyire közlekednek a hasüreggel, vagy más kórfolyamat következményei. Ezek spontán gyógyulása az életkor előrehaladtával egyre kevésbé valószínű. A vízsérvek tehát vagy a here körül vagy az ondózsinórban fejlődnek ki. Hátrányos hatást csak az igen nagy méretű folyadékgyülemek fejtenek ki tömegükkel, illetve a herére vagy annak ellátó ereire gyakorolt nyomással.

A herevízsérv kezelés célja és a műtéti javallat

A herevízsérv műtét célja a folyadékgyülemet fenntartó zsák felszámolása. Ez történhet a zsák részleges, teljes kiirtásával vagy a megnyitott zsák kifordításával is. A herevízsérv műtétet általában lágyéki, ritkábban a herezacskón történő feltárásból végezzük. Közlekedő vízsérveknél a hereburkot a hasüreggel összekötő csőszerű hashártyanyúlványt is kiirtjuk.

Minthogy bizonyos vízsérvek spontán gyógyulására van esély, a műtéti időpont egyrészt a vízsérv típusától, másrészt a beteg életkorától függ. Csecsemőkorban vízsérvet szinte sosem operálunk, kivételt képeznek azok a nagyon ritka esetek, ahol a feszülő vízsérv a here vérellátását veszélyezteti. A biztosan közlekedő, vagy régóta fennálló, nagy vízsérveket kisdedkorban indokolt megoperálni. A kétéves koron túl is megmaradó, vagy ekkor kialakuló vízsérveket is műtéttel kell megszüntetni, hiszen visszafejlődésük valószínűtlen.

A betegre háruló kockázatok

Valamely beavatkozás abszolút kockázatmentességét egyetlen orvos sem garantálhatja.

Általában műtéti kockázatnak az eredménytelenség illetve az olyan szövődmények valószínűségét nevezzük, amelyek a szakmai szabályok betartása mellett is előállhatnak, bekövetkeztük előre nem látható és teljes biztonsággal nem védhető ki. Értelemszerű, hogy ezekért a sebészt nem terheli felelősség, ezt a (minimális) kockázatot a betegnek kell vállalnia, amikor beleegyezést ad a műtéthez. Ilyen kockázati tényezők pl. a szokatlan anatómiai viszonyok, más társuló betegség vagy kóros állapot, a szervezet szokatlan reakciója a műtét során felhasznált anyagokra, illetve magára a műtéti beavatkozásra, nem sterilitási hibából fakadó ún. endogén fertőzés, megfelelő tanúsítvány ellenére előforduló anyaghiba.

Mindezek a mindennapi gyakorlatban vérzés, utóvérzés, véletlen sérülés, belső varratelégtelenség, varratkilökődés, sebgennyedés vagy sebgyógyulási zavar, visszér-gyulladás vagy rögösödés, a várttól elmaradó gyógyeredmény illetve késői szövődmények (pl. hegesedés vagy hasüregi műtétek utáni bélösszenövések talaján kialakuló működési zavar) formájában jelentkezhetnek, de ezek statisztikai gyakorisága messze elmarad a műtét nélkül bekövetkező állapotromlás valószínűségéhez képest.

Mindezen általános meggondolásokon túlmenően a vízsérv műtéte után előforduló hereelhalás illetve rejtett here kialakulásának a kockázata minimális. A beavatkozást gyakran követő átmeneti herezacskó-duzzanat viszont a műtét természetes következménye, ezért nem számít szövődménynek.

Hogyan készüljünk fel a herevízsérv műtétre?

Minden műtét előtt alapos fürdés, hajmosás szükséges. A hosszú hajat ajánlatos összefogni, a körmöket rövidre kell vágni. A beteg órát vagy ékszert nem viselhet a műtőben.

A szükséges vizsgálatok, a műtét időpontja, az előkészítés és az altatás mikéntje – mint minden altatásban végzendő műtétnél – az altatóorvos véleményétől is függenek.

Speciális előkészítést a herevízsérvműtét nem igényel. Az altatás miatt a műtét előtt legalább 4-6 órás éhgyomor szükséges (azaz sem enni, sem inni nem szabad).

A műtét utáni szakkal kapcsolatos tudnivalók

Az ébredés után a beteg még infúziót kap, de néhány óra múlva már szájon át fogyaszthat folyadékot. Műtét után a beteg aznap vagy másnap távozhat a kórházból, amennyiben közbejött körülmény ezt nem akadályozza. Otthonában felkelhet, sétálhat. Iskolába, közösségbe a műtét után 1-2 héttel engedhető, az intenzív testmozgást, sportot 3-4 hétig célszerű kerülni.

Kérjük, hogy a műtét után jelentkező panaszok esetén forduljanak kezelőorvosukhoz!

Honlapunkon cookie-kat használunk, hogy a lehető legjobb szolgáltatást tudjuk nyújtani. Honlapunk további használatával jóváhagyja a cookie-k használatát.